Hódos család – Jakobsen szindróma

Jakobsen szidrómás a kisfiam, aki 7 éves lesz májusban. Amikor kiderült, hogy rendellenességgel született teljesen kétségbeestünk, főleg mivel az orvosok sem találkoztak ezzel a betegséggel, csak találgattak, hogy mire számítsunk. Borzasztó volt, semmit nem találtam, nem is tudtam, hogy hol keresgéljek pedig esténként csak bújtam az internetet. Nappal küzdöttem érte, éjjel kutattam. Nem tudtam fog-e mászni, fordulni, menni, stb. Jó lett volna, ha sorstársra találok, hisz vele könnyebb lett volna beszélni.

Véletlen találtam a Mentőöv oldalára és onnan a Facebook csoportba bejelentkeztem, de semmi. Aztán egyszer csak jelentkezett a Mentőöv munkatársa, hogy van sorstársunk! Madarat lehetett volna fogatni velem! Tudtam beszélni vele, majd ő is adott egy nevet és újabb 2 emberrel vettem fel a kapcsolatot. Teljesen másként láttam mindent, nyíltan tudtam beszélni olyanokkal, akik átérzik, pont azt, mint én. Persze a nehezén túl voltunk már, de mégis jó volt,hogy van más is ebbe a cipőbe, akitől tanácsot tudok kérni. A kisfiam jól van, fejlődünk lassan és tovább küzdünk érte! Köszönöm Nektek!

Örökbe fogadok egy kilométert ›