Szabolcs története – Phelan McDermid szindróma

„A történetünk lassan kezdődött, hiszen a terhesség, szülés során minden rendben volt. Szabi egészséges kisfiúnak indult, de a puha izomzata, hipotóniája hamar feltűnt. Két hónapos korától Dévény tornára vittük. Aztán a nagyon lassú fejlődés miatt jöttek sorra a kivizsgálások. Heim Pál Kórházban, II.sz. Gyerekklinikán, neurológus magánrendelésén… Rengeteg vizsgálaton esett át szegény a lumbálástól az izom-ideg vizsgálaton keresztül a röntgenig. Vittük fejlesztésekre, akinek tudtuk megmutattuk, hátha rájön valaki… de senki. A vizsgálatok eredményére hónapokat kellett várni, sokszor idegőrlő hónapokat… mert persze ilyenkor megfogadjuk, hogy nem nézünk utána, milyen betegségre szűrik, de aztán mégis. Rengeteg borzalmas betegség van, amikről még olvasni is szörnyű, nemhogy átélni, megélni a gyerekünknél… Végül a Ritka Betegségek Intézetén keresztül jutottunk Molnár Mária Judit Prof. Asszonyhoz és dr. Balicza Péterrel egy átfogóbb genetikai vizsgálatot kezdeményeztek. Végre 2,5 éves korára meglett a diagnózisunk (Phelan McDermid szindróma). Minket is teszteltek, sőt, kislányunkat is. Kiderült, ez egy teljesen új génhiba, kislányunk egészséges, nem is hordozó. Nagy kő esett le a szívünkről. Nem a mi hibánk. Nem a terhesség alatt történt vele valami, nem a szülés közben. Nem rontottunk el semmit. Egyszerűen őt így kaptuk. Végre levegőt vettünk. Olyan mély, tiszta friss levegőt a poros tüdőnkbe, amire már nagyon vártunk. Végre nagyobb aggodalmak nélkül nézhettünk Szabira és élvezhetjük azóta is a vidám társaságát. Nagyon hálásak vagyunk ezért!”
Madocsa Réka – fia, Szabolcs érintett

Örökbe fogadok egy kilométert ›